Tizenegy év a popszakmában – térdvédő nélkül
Kivételesen egy ego post következik, ez a műfaj nem lesz túl gyakori itt a netninja.hu-n. A post hosszabb mint az elmúlt 11 év. Cserébe ugyanannyira szét van esve.
A rendhagyó post oka prózai, mostanában volt 11 éve, hogy az internetből élek. Már az elején egy vallomás következik a pontos indulás dátuma ismeretlen. Az év 1998. volt, de az első internet money pontos dátuma, hát nehéz. Az első meló szimpla html szerkesztgetés volt. Meglepő módon az első komoly html meló egy driver CD-re került fel, nem a webre.
Az első igazi főállás, 1999 áprilisában jött. A munkalehetőség úgy keletkezett, hogy egy srác saját helyére keresett embert. A munkát a #magyar nevű ircnetes csatin dobta be. Egy haverom akit (jó eséllyel akkor még nem ismertem személyesen csak neten garázdálkodtunk közösen) ráúszott a melóra, de valami miatt nem volt neki szimpatikus. Így kaptam tőle egy msg-t, pontos név, telefonszám, meg, hogy kb. mit kellene csinálni. Mivel kifejezetten irc barát meló volt a leírás szerint, nem kellett túl sok biztatás, hogy felhívjam (vonalason) a megadott számot. A vonal végen a telnet Magyarország Kft. jelentkezett és pár perc múlva volt egy címem és egy időpontom.
A felvételi beszélgetés laza volt, G. Tamás. Egy komolyabb rész volt, mikor áthívta az üzlettársát, N. Danit aki lazán elkezdte elölről a felvételi beszélgetést. Szerencsére Tomi jelezte, hogy már felvett, nem kell pörögni.
A meló egyszerre volt főnyeremény és istenverése. Legalulról kezdtem, egyszerű support meló volt, ami akkoriban leginkább a free rendszerek usereinek email kérdésire kellett válaszolni. Ha programhiba volt tesztelés után tolni az infót vagy a rendszergazdáknak, vagy a fejlesztőknek. Ha user error volt, akkor a lehető legegyszerűbben elmagyarázni neki, mit, hol kellene csinálnia. Akkoriban a netposta.hu, extra.hu, apronet.hu, pgs.hu tartozott a telnethez, pontos user számokat nem tudok mondani, de akkoriban meglehetősen nagy rendszereknek számítottak a telnet free rendszerei.
Mind ehhez a főnyeremény: 10 megás uplink (kártyacsere után 100 mega) és olyan jó arcok, akik elnézték, ha reggel kilenctől délig tartó időszakban egy konzervdoboz nézelődött a monitoromon, mikro helyett...
Egy pár hónap múlva már más helyen (a Hollán Ernő utcai lakásból átköltöztünk a Sztaki – Bix néven elhíresült épületbe) komolyabb feladatokat kaptam, első körben a support munkájának minőségét kellett javítani, majd állandósultak a rendszereken elvégzett funkcionális tesztek, reportok, fejlesztési javaslatok gyűjtése (userektől, fejemből) és ezek kidolgozása.
Ekkoriban történt meg az egyik kedvenc telnetes sztorim, az volt, mikor az irc.extra.hu szerverét ilyen olyan okokból neki állták dosolni, hackelni a #chatlords-os arcok. Nem volt rossz élőben figyelni, hogy ki fog hamarabb entert ütni, a mirkforce botnet konzolon vagy a rendszergazda a router konzolon.
Ebben az időszakban kezdtem el járni az ISzT közgyűlésekre. Sok tekintetben mérhetetlenül unalmas volt. A közgyűlés vezetőnek gyakran evidens dolgokat kellett elmagyarázni a tagtársaknak (az IRC-n csak gittegyletnek hívták a gyűlést). Nagyon sokáig nem is volt érdemi munka, mígnem beindult a domain liberalizáció és hirtelen rengeteg mindenről kellett szavazni. Elindult a ma is életben levő 14 napos regisztráció. A nyitás előtt kb. havi 5-10 domain regisztráció történt, a nyitás után pedig kb. 200-500. Siker volt, de egy kicsit tovább élt a szabályzat mint azt akkor gondoltuk. Már megérte végigülnöm a közgyűléseket.
A következő komolyabb esemény egy befektető érkezése volt. A telnet egyik angelje, Esther Dyson segített berúgni a céget, de a tudás már kevés volt, tőkére volt szükség. (Esther Dysonra jellemző, hogy a vaterás srácok az ő nevével jutottak be a tárgyalónkba). Egy idő után nyílt titok volt cégen belül, hogy hamarosan átrendeződnek a tulajdonosi viszonyok, a cég lehet az első tőzsdére bevezetett internetes cég Magyarországon. A tőke meg is érkezett, meglehetősen brutális összegekről cikkeztek akkoriban, 500,000,000 forintos törzstöke emelés, részvénytársaság. Egyszóval a dotkom lufi még éppen felfelé ment.
Karrieremben a következő nagy ugrás is annak volt köszönhető, hogy a cég elkezdett felkészülni a tőzsdére. Hirtelen lett (volna) munkaszerződés, ami tartalmazta a vicces kitételt, ha lelépek a cégtől, 1 évig nem mehetek konkurenciához. Épp lépni akartam, már unalmas volt a meló, túl sok olyan munkafázis lett, aminek semmi köze nem volt a szakmához. Így jeleztem, hogy ezt nem írom alá, elindult a 30 napos felmondási ciklus.
A telnetnél töltött kb. 2 év rengeteg szakmai kapcsolatot hozott, nem különösebben aggódtam a hogyan tovább kérdéskörön. A fejemben lévő tudás piacképes volt. A napi rutin mellett fokozatosan neki álltam felmérni a szolgáltatásaink külföldi megfelelőit. Volt olyan hónap, amikor 10-15 olyan user panasz érkezett, aminek a hátterében hiányzó funkció volt. Összehasonlításképpen, a user arányokat figyelembe véve, ez olyan, mintha a twitter.com-hoz havi 100,000 – 150,000 olyan user észrevétel érkezne, ami életképes, most azonnal megkell csinálni funkciót takar.
De nem bírtam elszakadni, a felmondási idő letelte előtt kb. egy héttel a vezérigazgatóhoz kellett mennem. Miért nem írom alá? Miért akarok lelépni? Majd jött a keresztkérdés, mivel javítanám a stop.hut. Rövid gondolkodás után elmondtam. Szerkesztett tartalom, újságírók, sok képanyag. Tetszett neki, így korábbi munkámból csak az igazán izgalmas maradt meg, a szolgáltatásfejlesztés. Kb. félóráig. Három kérdés után nyolc falba ütköztem, hirtelen mindenre találtak egy felelőst. A fejlesztés fejetlenül rángatozott, a korábbi boss a Kirowskihoz igazolt. A fejlesztő csapat jelentős része is szépen lassan átnyergelt a favoritra.
Valahol itt indultam meg a lejtőn. Bár sok tekintetben csak „elméleti” munkát kellett volna végeznem, belekeveredtem a fejlesztések gyakorlati oldalába is és azon kaptam magam, hogy "project manager" van a névjegykártyámon. Aki csinált már fejlesztők és újságírók közötti project manageri melót az megérti mit mondok, aki még nem, az pedig fogadja meg a tanácsom: SOHA.
De ha mégis: kezdőként SOHA ne vállald be. Expertként pedig csak annyi pénzért, amennyi annak a háromszorosa, amit reálisnak érzel.
Megint egy olyan -szopás- tanulási folyamat vette kezdetét, ami a szakma alapjait erősítette bennem. Project managment, fejlesztési fázisok, technológia, online újságírás, CMS tervezés. A mókuskerék elég durva volt akkoriban. Napközben melóhelyen idegeskedés, feszültség, otthon eszméletlen mennyiségű dokumentáció olvasása, keresgélés, ha ez így akkor az úgy stb stb. És persze mindkét helyen ugyanaz a mantra: „egy év után lelépek, csak ennyit kell kibírni”.
Végül egy picivel többet maradtam, a telnetnél, egy ideig vártam a változást (a cég kétharmada vándorolt el nagyon rövididő alatt, a láthatáron feltűnt egy új tulajdonos, aki hajlandó volt pénzt betolni), majd egyszerűen nem volt kinél felmondani.
A cég követhetetlen gyorsasággal esett szét. A dotkom lufi pukkanás mellé belső problémák is előkerültek, az üzletágak keresztfinanszírozása és a tőzsdei tervek miatt szigorúan vett adózási fegyelem kivégezte a céget. (Az esetleges telnetes olvasók kedvéért: és még sok minden más, amire nincs bizonyítékom, spekuláció, így nem írom le).
Így utólag áttekintve, a legrosszabb az volt, hogy a tehetséges és jó szakembereket ellenére mi minden hiányzott a cégből. Talán leginkább a bizalom. A legtöbb volt telnetes ma jól menő cégeknél, megbecsült kollega.
Az ínyenceknek, érdekességképpen az üzletágak:
- content (stop, netposta, apronet, extra),
- médiaügynökség (eleinte belső, majd redstars),
- biztonságtechnika,
- serverhosting,
- hozzáférés (dialup, béreltvonal, adsl),
- website hosting,
- website tervezés,
- domain regisztráció,
- email hosting.
Soknak tűnik? Az is. Mai szemmel kész csoda, hogy ez ebben a formában képes volt kialakulni egy háromszobás lakásból.
Nagy szerencsém volt ebben az időben, rengeteg ember segített talpon maradni és bent maradni a szakmában. Ekkor már tudtam, hogy a magyar neten nem érdemes pörögni. Bár mindenhol jó arcok vannak, két-három nulla hiányzik a magyar piac végösszege mögül.
Még magyar cégnek dolgoztam, de egyre többet dumáltam külföldre szakadt hazánk fiaival. Mi történik odakint és mire érdemes figyelni. Az „A” terv mellett (beüt a jólét), a „B” terv egyszerű volt, mint a bot: a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legtöbb külföldi trendet megismerni, felfogni. Mindegy milyen téma, programozás, üzlettervezés, szolgáltatás leírás, szerverüzemeltetés, újságírás, spamelés, hackelés. Bármi, csak meg legyen a teljes kép arról, hogy mitől megy jobban külföldön. Nappal meetingek, elemzések, tervezgetés mini magyar piacon, este ismerkedés a külföldi nagy pályával.
A telnet radioaktív hulladékából kivételesen nem egy Joker figura kezdett kimászni, hanem egy ninja. A netninja. Haha.
Eme csodaszép hasonlattal köszönöm meg, hogy eljutottál idáig a postban. A teljes sztorit később fejezem be.
És persze az elmaradhatatlan greetings:
Köszönet mindenkinek, aki segített, szívatott, hit bennem, nem hit bennem, kedvelt, utált, beszólt, beszóltam, feljelentett a rendőrségnél, az apehnál, rám küldte az asvát, felhúzta debianom, megfixálta a debianom, dupla backupot csinált mert semmi nem volt tőlem biztonságban, tanultam tőle, tanult tőlem, küldött e-mailben doksit, adott root passt, újrahúzta a freebsdt, backupolt, reloadolt,vagy csak éppen válaszolt a kérdésemre.
Egy szóval nagy kösz és helloszia annak a közel 300 embernek, akivel a 11 év alatt találkoztam.
Folyt. köv. A folytatás itt érhető el.
