Előkerül a térdvédő – a popszakmai kalandozásom második része
Ez egy kétrészes post, az elsőrész itt érhető el.
Minden valószínűség szerint ez az utolsó „én” post a netninja.hu-n, tizenegy évnyi webes melóval eltöltött időm összefoglalójának második része. A korábbinál is felszínesebb és ugribugribb. A titoktartás szent dolog, ha érdekel a téma google a barátod. Ellenőriztem, sok részlet megtalálható.
2003 körül járunk. Korábbi munkahelyem, a telnet csődbe ment. A lendület még vitte tovább, de már menthetetlen volt. A rendszerek körül ketten maradtunk, plusz egy külsős, üzemeltető cég. Az ígéretek szerint lesz pénz és a telnet korábbi tulajdonosaival is sikerül végre megegyeznie az új, reménybeli tulajdonosnak. A gépek alatt hol a net, hol az áram tűnik el, éppen kinek kiszúrja ki a telnet nevét az adós listán. A stop.hu újságírói eltünedeztek, aki tehette átment más szerkesztőségbe. A telefonszámomat nagy nehezen sikerült átíratni a nevemre, így van olyan nap, hogy 6 órányit telefonálok a hívás lista alapján. A pörgés nincs hiába, 4-5 meló napok alatt összejön, többsége lepasszolt meló olyan főállásban lévő elemzőtől, tervezőtől, project managertől akiknek a cége vagy túlvállalta magát, vagy szimplán tele a töke a doksi gyártással.
Az ámokfutásnak pár napon belül vége van. A telnethez érkezett befektetővel sikerül megbeszélni a hogyan tovább kérdését. A rendszerek sorsa teljesen bizonytalan, de ettől függetlenül elkezdenek építeni egy média holdingot. A tervezés baromi nehéz. A cég még egy startup szintjét se tudja elérni, rengeteg körülményhez kell alkalmazkodni. Már a scope se tiszta. A holdingban szerepel egy hír site, egy napi „lap” és pár, helyi média. Az első rendszer skicceim alapján az az érzésem, hogy az Enterprise űrhajón hamarosan megjelenik Darth Vader. Az eltérő média típusok inkompatibilisnek tűnnek. Főleg, hogy fogalmam sincsen, hogy lehetne az önálló szerkesztőségi rendszereket olyan közös adatbázisba „kényszeríteni”, ami lehetővé teszi a költséghatékony működést. Az első segítséget egy Sanomál dolgozó ismerős adja. Az elméleti tervezésnél egyre gyakrabban jönnek elő olyan kérdések, amiknél komoly adatbázis és szerveroldali programozási tudással lehetne válaszolni… Programtervezési doksikat töltök le, bár angolul vannak, kínainak tűnnek.
A biznisz közben, lassan de biztosan épül. A részt veszek a Magyar Televízió új média stratégiájának létrehozásában. Menetközben kiderül, hogy ez mára sokadik ilyen kör. Sokadik tanulmány, sokadik nem megvalósult elképzelés. Nem véletlen, hogy 10 év szerepel a titoktartási szerződésben. A prezi jól sikerül, értik miről van szó. A „felesleges” meló hozadéka: hogyan működik egy televízió kérdés kipipálva. A hónapok helyben járással telnek. A legjobb dolog ami a munkám során velem történik az az, hogy szolgálati telefonnak egy nokia 3620-ast kapok. Percek alatt rajta van az ssh kliens. Már a metróról ircezhetek a haverokkal. Cool.
A dolgok 2004 végén beindulnak . Hirtelen minden korábbi felvásárlási terv megvalósul. Az újabb titoktartási szerződésemen már meg se nézem a dátumot. Tippre 50 vagy 100 év lehet. A stop.hu, extra.hu, apronet.hu sorsa is eldőlt. Újra van root accountom.
A holding kezd összeállni, egyre többször beszélünk fejlesztésekről. A számok repkednek minden meetingen, mit hogyan, melyik szerkesztőség mit csinál, hogyan építhetünk komoly tartalmi adatbázist. A stop.hu új főszerkesztője is megvan, Jáksó László személyében. A média szereplések alapján fogalmam sincs mit várjak tőle, hogy kerül ide? A korábbi melókból van némi infóm a Danubiusosokról, az alapján jó arcok. Jáksó meglepetés, heti hetesből ismert arcnak nyoma sincs. Összeszedett céltudatos, csak néha mond hülye viccet. Az első meetingek egyikén sikerül is szakmai vitába keverednünk, de gyorsan megértjük egymás álláspontját. A lendület megmarad, nem állunk le.
Ismét lejtőn
Minden rózsaszín felhő ellenére megint beborul. Az esti, éjszakai dokumentumolvasásokat, elemzéseket, jegyzeteléseket megint felváltja a másod- harmadállasok bevállalása. 2005 környékén járunk, az erős politikai háttér hirtelen elgyengül. A fejlesztési jegyzeteim egy pendrive-on kötnek ki, úgy tippelem sokáig nem lesz rájuk szükségem. Előkerülnek az „exit” jellegű megoldások. Az extra.hu meglepően rövididő alatt a Jasmine Media-nál köt ki. A költöztetéskor döbbenet sok ismerőssel futok össze a „jázminnál”. A Karcsi nevű főnökkel egy röpke órás meeting után megállapítjuk, hogy nem rám van szükségük, fejlesztőkre vadásznak. Első alkalom, hogy kódernak néznek.
Fokozatosan épül le a cég. Egyre több a bukott vagy befulladt project, hamarosan az ügyvezető is kilép. Déja vú. De ezúttal nem érzem, hogy nincs rajtam térdvédő, sőt, nem is nagyon érzem, hogy térdelnek. Haverok kedvéért: nem, azt se érzem, hogy lehajoltam volna.
Először az expressz környékéről érkezik egy halvány érdeklődés egy összeolvadásos meeting után. Még nem érzem úgy, hogy váltani kellene. Bár a fizetés megint heteket késik, már érdekel, hogy mi lesz a vége. A választások közeledtével egyre több helyre tudok bedolgozni. A politika nem képes kezelni az internetet. Nem értik a közösségeket, nem értik, hogy terjed az információ. Leginkább azt szeretnék tudni, miért ne féljenek az internettől. Ekkoriban kezdem megtanulni, hogy a legtöbb laikus számára külföldi példa kell még akkor is, ha nyilvánvalóan nem összehasonlítható a belföldi helyzettel. Tetszik, nem tetszik, neki állok a politika és az internet kapcsolatával foglalkozó tartalmak olvasásának. A legtöbbet a 2005-ös lengyel választásokból tudok tanulni. A gyorsan létrehozott médiapártok stratégiája tanulságos, de egyetlen magyarországi nagy pártra se alkalmazható. A 2006-os választások őrületet hoznak, az ország először éli át a negatív, dirty kampány sokkját. Ahogy várható volt, élet-halál harc indul a két nagy párt között. A finomabb módszerek elemzésének nincs értelme. Már másolnám fel a jegyzeteim a pendrivera, mikor egy véletlenül elejtett megjegyzésnek köszönhetően Kupa Mihállyal borozok, jobban mondva Ő borozik én fantázok. Az ember lehengerlő. Természetesen felkészülök belőle a találkozásunk előtt (döbbenet az élete), de a valóságra nem készülhettem fel. Egy gond van vele, hogy túl egyenes. Senkivel nem akar megalkudni, senkivel nem akar háttér bizniszt. Segítek a centrumnak a netes jelenlétben. Amennyire a szűkös büdzsé megengedi, a legjobb emberekből próbálok csapatot építeni. Egy hét alatt felhúzunk hat-nyolc tematikus mikrositeot, a legfontosabb mondanivalók köré. Egy gyerekkori barátom menedzseli a „közösségi” feladatokat, ami sajnos abban merül ki, hogy a lehető legtöbb embert próbálunk behúzni a párt honlapjára. A cél az, hogy kérdezzenek. Kérdeznek is, meglep, hogy mennyien rokonszenveznek Kupa szókimondásával és érthetően előadott gondolataival.
Természetesen beindul az ellenszél is, „hivatalossá” válik az "Mszp szatelit pártja" kifejezés. A kampányfőnök láthatóan nem készült negatív kampányra, a legfontosabb időszakban esik vissza a párt aktivisták tevékenysége. A jelölt állítás nagyon rosszul végződik. Nincs országos lista. Én még reménykedek az internetes statisztikákat elemezgetve, a bár a siteok látogatóinak földrajzi térképe meglehetősen kedvezőtlen, ha összevetjük azzal a térképpel, amin azok a helyek láthatóak, ahol lehet szavazni a Centrumra. A végeredmény ismert, nem teljesülnek a legpesszimistább tervek sem. Kupa egy picit csalódott. Én is.
Ezzel nagyjából egy időben elpasszoljuk a stop.hu-t, életemben először gondolkozok el komolyan azon, hogy be kéne rúgni. Kimarad, pedig lenne mit felejteni.
Reboot
A holding teljesen leépül. A magánnyugdíj pénztáram kedvesen jelzi, hogy behajtási pert indított a munkaadóm ellen, mert egy éve nem fizet. Fine. Már csak egy érték van a cégben, de talán ez a legnehezebb értékesíthető az elmaradt fejlesztések miatt… Az apronet. A számaiból jól látható, hogy szépen pörgethető, fejleszteni kell folyamatosan. A vásárlóerőre építhetünk, az apróhirdetési szegmensben van mit keresnie. Korábban már próbálkoztunk az Expressznél, de elaludt az ügy, tulajdonos csere miatt. Az Origónál az első tapogatózó meeting után kiderül, hogy egy erős expressz+origó együttműködés lesz/van.
Megkeresem Valner Szabit és Csupor Eriket a Vateránál. Hátha alapon. Szabolcs az egyik olyan ember, akit közkincsé kellene tenni, és lehetőség szerint úgy lemásolni a szakmai tudását, hogy ne legyen belőle zombi. Minimum könyvet kellene írnia, de egy dokumentumfilm is érdekes lenne. Mindenestre Szabit láthatóan érdekli a dolog, bár az is látható, hogy épp valami nagy dealen pörög. Később tudom meg, hogy exitel a Vaterából. Az első értékbecslés alapján van következő lépés, de nem nagyon szeretnénk adatot kiadni. A kalkulációk szerinti ár nem rejti azt az agresszív fejlődést, amit Szabiék befektetője szeretne látni. Többet nem kávézunk a Fehérhajó utcában.
Közben másik vonalról megjelenik a legkomolyabb vásárló, a HVG Online személyében. Úgy tűnt, egy „mindenki jól jár” szituáció jön. A kockázati tőkét befektető végleg kiszállhat a tőkeigényes internet bizniszből. Az apronet végre kaphat egy komoly tulajdonost, én pedig vidáman befektethetem a deal összejövetelére ígért sikerdíjat egy start-up vállalkozásba. Szebben megfogalmazva végre a rebootnál választhatók a windows és unix között. A reboot elindult és én vártam, hogy jól irányzott mozdulatokkal kiválasszak egy atom stabil unix környezetet a syck néven ismert processznek. Nem jön össze. Életem képernyőjén egy MacOsx jelent meg. Boot menü nem is volt. Sucks.
Az apronet a HVG-hez került. A tulajdonos továbbra is bent marad az internet bizben. Én pedig nem kaptam meg a deal-ből a jutalékom. 2006 augusztusát írtuk ekkor.
The End
Nos, ennyi lenne. Nagy vonalakban. Sok mindennel adós maradtam, például hogyan merültem el a php mocsarában, miért és mikor kezdtem el ismét magyar tartalmakkal foglalkozni, hogyan nyitottam rá három NBH-s szakira a telnet géptermében, miért nem a freeweb vette meg az Extrát, mit tárolt mosquito a /tmp könyvtárában, hogyan pörögtem a brazil weben, mit kerestem egy startuppal a póker bizniszben, és hogyan perelt hamuvá egy kétmilliárdos multi domain név miatt.
Majd egyszer csak lesz valami. RSS jobbra fent.
